Alapvetően kétféle futót különböztetek meg. Vannak a tehetségesek és vannak a szorgalmasak. Az utóbbiak közé sorolom magam. Gyermek koromban gyorsan kitűntem a kortársaim közül gyorsaságban. Kis iskolás koromtól fociztam, edzések nagy része a futásról szólt. Szerettem futni ezért sosem vágtam le a távokat, amikor az edző nem figyelt. Mindig lefutottam a kiszabott mennyiséget. Sokat futottam a tanyavilágban is, szántáson, tarlón keresztül.  Valahol ennek tudom be, gyorsabb és kitartóbb voltam a társaimnál. Élveztem, hogy meccseken bárkit bármikor körbe futottam. Névjegyemmé vált a szélen elfutás és a megkerülős csel. Serdülőben ez még el is ment. Ififben viszont már taktika volt és könyörtelenül felrúgtak. Direkt utaztak rám. Nehezen viseltem, így gyorsan rá is hagytam a focit igazolt szinten. Hobbinak megmaradt és hosszú évekig rúgtam a bőrt kispályás bajnokságokban. Majd beszippantott a munka világa. Jöttek a több műszakos munkarendek a 12 órázások. Ez mellett nem sok energiám maradt másra. Időközben megszületett a fiam. Az életem megváltozott. Már nemcsak én voltam. A megmaradt szabad időmet igyekeztem a családdal tölteni.

Így a mozgás szép lassan kikopott az életemből, elkényelmesedtem. Majd jött a 42. születésnapom. Szuszogva vettem fel a cipőmet, a kedvenc kabátom is feszült rendesen rajtam... Karácsonykor rá álltam a mérlegre és 100kg volt a kijelzőn. Ekkor fordultam újra a futás felé. Felrémlettek a régi vágyak, hogy egyszer maratont futok. Milyen jól hangzik 42 évesen 42 km futás. Belevágtam a felkészülésbe. Sok-sok kerékpározás szép lassan, szeletenként mint ahogy a szalámit esszük egyre több futás. Majd egy csodálatos februári napon Szegedről Mártélyig futottam a Tisza gáton. A házunktól pont 42 km.

A maraton lefutása után hátra dőltem. Teltek múltak a hetek, hónapok. A súlyom is elkezdett újra felkúszni. Mondom ez így nem mehet tovább. Rendszert kell vinni a futásba különben szarrá válok.

Kiszabtam magamnak minden másnap futás, hétvégén egy hosszabb. Illetve versenyeket kerestem, hogy legyen plusz motiváció. Céges csapattal be is neveztünk az UB -ra.

De ez már egy másik történet...