Az UB után úgy éreztem szükségem van egy újabb tömeg rendezvényre. Igényli a szervezetem, ezért beneveztem a Budapest félmaratonra. Életem első félmaratoni versenye.

Előző nap felutaztunk Gabival nagynénémhez, ő látott vendégül minket hétvégére. Szeretem, ha rendezetten mennek a dolgok, ezért a verseny előtt szeretem átvenni a rajt csomagot is. Ruha próba, rajtszám felhelyezés stb. Fejben végig megyek az útvonalon. Megtervezem a frissítést a tempót.

Edzés tervvel készültem, ezért magabiztos voltam. Minden rendben volt. Reggel időben kimentünk a verseny központba. Alig volt ott valaki. Kényelmesen fel tudtam deríteni a terepet. Megkerestem a rajt zónámat.

A tervem az volt 2óra 30 percen belül fussak. Hiszen ez volt eddigi legjobb időm. A verseny hangulata és a hév az elején nagyon vitt magával. Viszont a leghátsó rajtzónából indultam, ezért nagyon lassan haladtam, sokat kellett előznöm. Kinéztem az egyik iram futót és elkezdtem vele menni. 2 óra 15 perces befutási idővel. Nagyon jól éreztem magam, még beszélgetni is volt alkalmam. Utol értem egy idős bácsikát, akinek a hátán 20 szoros teljesítő felirat volt. Mellé futottam és megtapsoltam, gratuláltam neki. Elmosolyodva mondta köszöni szépen. 81 éves. Ránéztem az órámra 5:45 -el futottunk és beszélgetett velem. Szeretnék ilyen 81 éves lenni! Ez nagy löketett adott nekem, ezért le előztem az iram futót és megcéloztam a 2 órás befutást. Ekkor a táv felénél voltunk. A Margit szigetre futottunk le az Árpád hídról, amikor utol értem Regi kolléga nőmet. Köszöntem, intettem és mentem tovább. Bennem volt a löket. Menni kellett. A Margit szigeten nagyon gyorsan átértem, ekkor már szétszakadt annyira a mezőny, ne keljen kerülgetni senkit. Utólag megnéztem ez volt a leggyorsabb szakaszom. Boldog voltam, mert jobb időt futotta mint terveztem és jól éreztem magam, nem volt megterhelő. 16 km -nél viszont begörcsölt a bal vádlim. Látó távolságban volt a következő frissítő pont, addig vissza vettem a tempóból, majd a frissítő ponton nyugodtan megálltam. Benedvesítettem a kendőmet, megittam kép pohár izót, megmosdottam és újra indultam. A lábgörcs elmúlt, nem éreztem többet. A befutót igyekeztem megnyomni, ami a csövön kifér. Ezért is ért hatalmas csalódásként a célba érve a kijelzőn lévő idő.... 2 óra 19 perc. Mint akit letaglóztak. Banyek ennyit ért amit csináltam? Ezért nyomtam ennyire? Ugyanilyen átütő erővel hatott rám, amikor megnéztem a saját órámon az időt. 2 óra 6 perc. Libabőr, még a könnyem is kicsordult. Nagyon örültem. A kijelzőn akkor indult az óra, amikor a mezőny legeleje rajtolt. Nekem még kb negyed óra volt mire oda értem a tömeg miatt.

A végén megvártam Renit, váltottunk pár szót, majd indultunk a villamosra. Ekkor úgy éreztem nem birok járni sem. Egy fánál nyújtottam 15 percig. Ez varázsszernek bizonyult, mert újra erőre kaptam. A villamosra tömegesen felszállt több száz leízadt futó. Volt némi szag. Nyugatihoz jött értünk Gábor. Irány Fót és az ebéd. Nagyon jól esett ebéd előtt a fél Unicum. Vérré vált.